Az anyukám szívós fajta, nem szokott panaszkodni, nyavajogni, ha néha jelez valamilyen fájdalmat, annak nyomós oka van. Általában futva közlekedik, lassan járni nem tud, az ízületei elhasználódtak az évek során. Lábai esténként fájdogáltak, karjait nehezen tudta magasra emelni. 2-3 héttel a víz fogyasztása után ezt mondta nekem: "Kislányom, ti jól kitoltatok magatokkal, mikor ezt a szifont hoztátok nekem, mert én örökké fogok élni. Mostanában már meggondoltam, hogy mikor fogjak hozzá a verandán megtisztítani az ablakokat - ez kb. 80-90 m2 ablakfelület -, most meg gondolkodás nélkül hozzáfogtam, és már csak azt vettem észre, hogy készen is vagyok!" Tehát sokkal energikusabb, végtagjait fájdalom nélkül tudja mozgatni. Eddig se volt érdemes vele versenyezni a kerti munkákban, mert tuti, hogy 2x kifáradtam, mire neki 1x eszébe jutott, hogy kéne szusszanni egyet. Most csak úgy porzik utána az út, ha elindul. Geigerné Mária Pécs